1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magunkat: élvezik a sikert, a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlenegyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian visszavágásra, az 1956. novemberi Melbourne-i olimpiára készülnek. De a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi és barátja, Tibi belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme egy harcias műegyetemista lányon, Falk Viktórián, és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színtereire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is. Ez már nem játék. A forradalom magával sodorja őt. Az edzésnél, a sportsikernél már fontosabbnak tartja, hogy az igazság oldalán harcolhasson. Kénytelen elárulni csapatát, de új, hű társakat talál: a pesti utca hőseit; és ami a legfontosabb számára, Vikit.
Október végén a forradalmárok azt hiszik, harcuk és áldozataik nem voltak hiábavalók, ezért a lány rábeszéli Karcsit, hogy utazzon mégis a többiekkel, képviselje az olimpián az új Magyarországot. Mire rájön, hogy a forradalom kudarcra van ítélve, már nem tud visszafordulni. Kénytelen sorsára hagyni szerelmét, és ha már nem harcolhat, teszi, amihez a legjobban ért: a medencében szerez dicsőséget a hazájának. Így kerül sor 1956. december 6-án az elődöntőre. Otthon T–34-esek rombolják le a barikádokat, itt a magyar vízilabdások néznek szembe a szovjetekkel. Karcsi és csapattársai most megmutathatják a világnak, hogy ez a kicsiny nép nem hagyja magát legyőzni.
